1 - Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 - Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 - Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 - Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 - Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 - Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 - Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 - Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 - Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 - Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 - Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 - Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13 - Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 - Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 - Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 - Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 - Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 - Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 - Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 - A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 - Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 - Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 - Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 - Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 - És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 - Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 - Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 - Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 - Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 - Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 - Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 - Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 - A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
